Az élet gyakran olyan helyzetek elé állít minket, ahol a hagyományos és a biologikus gondolkodás ütközhet. Ez az ütközés nem csak személyemnek, de szülőként is kihívást jelent. Egy fogászati látogatás, ahol a hagyományos orvoslás találkozik a biologikus perspektívával ékes példája volt ennek az egyensúly keresésnek. 

A rendelő várótermében már éreztem, hogy az elkövetkező pillanatokban a saját értékrendemmel szembekerülök. A fogorvos beszédét hallgatva a helytelen fogmosásról, a lyukakról és a helyes fogápolás fontosságáról, azt éreztem, hogy a hagyományos orvoslás nyelve egészen más, mint az enyém. 

Azt is tudtam, hogy a fogszuvasodásnak érzelmi háttere van, és a hagyományos orvoslás nem mindig fogja észre venni ezt az összefüggést. Ahogy a fogorvos beszélt, én pedig érdeklődve figyeltem, próbáltam egyensúlyt találni a  biologikus nézőpont és a gyakorlati orvoslás között. Nem akartam haragot kiváltani, vagy megkérdőjelezni a fogorvos tudását, de mégis valahogyan kifejezni akartam az én egyéni perspektívámat. 

Érdeklődve kérdeztem a fogszuvasodásról, próbáltam egyre mélyebbre ásni, de mindig olyan módon, amely elfogadást és megértést sugallt. Az én gondolkodásmódom számára a fogszuvasodás nem a helytelen fogápolás kérdése volt. Tudtam, hogy az érzelmek, a stressz, a konfliktus és más pszichológiai tényezők szerepet játszanak ebben a folyamatban. 

Ahelyett, hogy szembeszálltam volna a fogorvossal, próbáltam megérteni és elfogadni az ő nézőpontját. Nem volt egyszerű, de tudtam, hogy az elfogadás és a tisztelet az útja a kölcsönös megértésnek és az együttműködésnek. 

A fogorvos a fiam fogát ellátta, és a kezdeti ellenszenvet felváltotta egy kellemes beszélgetés. Ahogy távoztunk a rendelőből, azt éreztem, hogy valami nagyon értékes dolog történt. Nem az volt a fontos, hogy kinek van igaza, hanem hogy együtt tudunk mosolyogni és együtt tudunk élni az egyéni nézőpontok ellenére. 

Ez a fogászati szék egy kicsi része lett a történetnek, amelyben a hagyományos és a biologikus gondolkodás egymás mellett létezhet. Az elfogadás és a szeretet útja által észrevétlenül is kibontakozott az a belső harmónia, ami mindannyiunkat egyesít. Aznap rájöttem, hogy az elfogadásnak és az együttérzésnek ereje van, még a fogászati székben is. 

Kevés ember van, aki ne élte volna át a megcsalást. A legtöbb ember volt megcsalt és megcsaló is. Különbözőképen éli át az ember ezt a érzést. Valakiből dühöt vált ki, valakiben önleértékelést, valakinél depressziót, valakinél félelmet. 

De egy biztos, senkinek nem a kedvence a megcsalt pozícióban lenni.

Hogy lehet ezt elkerülni? El lehet egyáltalán kerülni? El kell egyáltalán kerülni?

Biologikus szemmel én úgy látom, hogy a párkapcsolatokat nem "rendeltetésszerűen használjuk". Mit jelent ez?

Azt jelenti, hogy van egy képünk a nagy Ő-ről és amikor képbe kerül egy jónak tűnő jelölt, akkor rá ruházzuk az általunk megálmodott nagy Ő szerepét. Elsőre úgy tűnik, hogy minden kerek, minden szép és jó, tökéletes a kapcsolat, kiegészítjük egymást, aztán idővel valami megváltozik. 

Ez a változás nem más, mint a színészkedés vége. Leveszi magáról a szerepet a nagy Ő. Mert valójában az, amit te elvártál tőle, az nem ő. Meg akart felelni, mert akarta ezt a kapcsolatot. De az önvalója ellen ment. Ez egy darabig működik, de egy idő után mindenki visszatér önmagához.

Ekkor mondod azt, hogy megváltozott a párom, én nem ebbe az emberbe szerettem bele. Okolod és hibáztatod, amiért nem olyan mint régen volt. Ez az a pont, amikor bizony el kéne engedni a kapcsolatot, mert nem vagy boldogok benne.

Az ego azonban nem akarja elengedni azt, amit már birtokol. Nem akarja elfogadni, hogy nem boldog, nem érzi jól magát, akkor is birtokolni akar. Az ego húzza, nyújtja akkor is a kapcsolatot, hogy ha az már rég nem  működik. Megmagyarázza, hogy miért működik és mással miért nem lesz jobb.

Majd hideg zuhanyként ér, amikor kiderül, hogy megcsalt a párod. Ekkor dühös leszel, ítélkezel és gyűlölködsz.

Pedig mindvégig ott voltak a jelek. De te figyelmen kívül hagytad. Az ember hajlamos azt hinni, hogy minden rendben volt a kapcsolattal és megdöbbenve szembesül, hogy megcsalták. 

A megcsalás nem  más, mint okozat. Az ok, a gyökér probléma már régóta fennáll. Rég szakítani kellett volna, de nem tetted és megvártad a nagyobb, fájdalmasabb jelet, hogy ki kell lépned a kapcsolatból. Az egod megmagyarázta, hogy miért maradj benne a kapcsolatba a problémák ellenére is, most viszont azt magyarázza meg, hogy miért rohadék a másik, aki megcsalt. 

Ha már eddig jutottál, hogy ez történt veled, akkor egyetlen dologgal enyhítheted a fájdalmadat, ha most látod be, hogy nem vetted időben a jeleket. Senki sem hibás ebben, felesleges támadnod és gyűlölnöd a párodat, inkább lásd be, hogy nem ő az utad, nem vele van dolgod. Sokkal jobbat fogsz kapni, mást szán neked az önvalód.

Ne büntesd és hibáztasd magad, amiért nem vetted észre a jeleket, vagy ha észre is vetted, nem léptél időben. Ezzel tapasztaltál. Ezáltal tanultad meg, hogy legközelebb figyelj jobban és időben szállj ki a kapcsolatból.

Ne büntesd a másikat se, mert az nem fog megnyugvást hozni. Ő sem hibás. Egy kapcsolatban ketten vagytok 50-50%-ban. Ti ketten jutottatok el idáig és egyikőtök sem lépett időben. De te csak magadon tudsz változtatni, neked magaddal kell foglalkozni.

Be kell látnunk azt, hogy ha egy magasabb rendű, minőségi kapcsolatot szeretnénk, akkor ahhoz fel kell nőni és meg kell érteni, hogy nem az a célja egy kapcsolatnak, hogy a másik boldoggá tegyen, hogy kiegészítsük egymást, hanem a teljes egészünket, önvalónkat megmutassuk, kinyilatkoztassuk egymásnak és együtt haladjunk egy közös úton. Ezáltal leszünk boldogok és ezáltal fogjuk kiegészíteni egymást.

De ehhez az állapothoz a párkapcsolatokból adódó fájdalmak fognak eljuttatni. Mert mindegyik párkapcsolat nagy tanítás és segítség abban, hogy eljuss oda, ahova vágysz.

Sok nő a menstruációt rémálomként éli meg. Vagy azért mert görccsel jár, vagy azért mert túl erős a vérzés. Ezek a tünetek kelthetnek aggodalmat pl. ha hosszabb ideig nincs wc a közelben, vagy a fájdalom elveszi a fókuszt fontos dolgokról, vagy undorító maga a vér, esetleg a szag. Aggasztó lehet még a menstruáció zavara, vagy kimaradása is.

A menstruáció egy természetes folyamat, ami a termékenységet mutatja, mégis sokan nyűgnek és nem kívánatos dolognak tartják.

Miért jár a menstruáció görccsel és mitől lehet egyes nőknél nagyon erős és sok a vérzés, vagy épp annak elmaradása? Mi az oka annak, hogy egyik hónapban sok a vér, míg a másik hónapban kevesebb? Mi az oka, hogy egyik hónapban görcsöl, a másikban nem? Vegyük sorra biologikus szemmel, hogy mik lehetnek ezeknek az okai.

1. A méh simaizom különprogramja

Az anyaméh az utód beágyazásáért, megtartásáért, kihordásáért és a szülés mechanikai megvalósításáért felelős. Ez egy falatmozgatási konfliktus, egy frusztráció az utód fogantatását, beágyazódását, megtartását, megszülését illetően. Érzelmi tartalma pedig a gyereket akarok konfliktus. Vágyom arra, hogy gyerekem, unokám legyen, vagy nagyon szeretném, hogy egy hozzám közelálló hölgynek sikerüljön a gyermekáldás, nagyon szurkolok és akarom, hogy megfoganjon. Megélhetjük úgy is ezt a konfliktust, hogy félek attól, hogy nem fogom tudni kihordani, megszülni a babát, a családban mindenkinek kínszenvedés volt a szülés. Valamint kifutok az időből, lejár a biológiai órám. Továbbá ide tartozik még, hogy ennek a férfinek szívesen szülnék gyereket, de ez már nem lehetséges.

Konfliktus aktív szakaszban, vagyis amíg benne vagyunk ebben az érzelmi frusztrációban, a simaizomszövet vastagodik, mióma alakul ki és extra izom összehúzódásokat produkál. Amint lejöttünk, megoldottuk ezt az érzelmi konfliktust, a méh izomzata ellazul.

Rövid ideig tartó konfliktus aktivitásnál nem okoz menstruációs görcsöt ez az érzelmi megélés, azonban hosszú ideig elhúzódó konfliktus aktív szakaszban az extra méhizom összehúzódások fájdalmassá válnak a mirigyhám leválása és tisztulása miatt.

2. A méhnyálkahártya és petevezeték különprogramja

Ezek a mirigyszövet részek termékenységgel, szaporodással, nemi jelleggel kapcsolatos konfliktusok, valamint nemi hormonokat termelnek. Érzelmi tartalma egy férfi-nő közötti nemi mocskosság. Rivalizálás, játszmák, viták férfi és nő között. Piszok dolog. Pl. megcsal a párom, feszegeti a határaimat, bántja a gyereket, becsap. Megélhető úgy is ez az érzelem, hogy a gyerekem bánik csúnyán a párjával, vagy a gyerekemmel, unokámmal bánnak mocskosul. Konfliktus aktív szakaszban a méhnyálkahártya és/vagy a petevezeték megvastagodik, amit nem érzékelünk, azonban a megoldás utáni, helyreállítási szakaszban daganatelbontás történik és az elsajtosodott daganat törmelékek normál esetben a hüvelyen keresztül távozik. A menstruáció ilyenkor több vérzéssel jár.

A méhnyálkahártyában termelődik a prosztaglandin nevű hormon, ami a méhizom összehúzódásait serkenti a konfliktus aktív szakaszban és ezek az erősebb összehúzódások fájdalmas, görcsös menstruációt okoznak.

3. A petefészek különprogramja

A petefészkek női nemi hormont állítanak elő, petesejtet érlelnek és tárolnak. Érzelmi tartalma egy önértékelési konfliktus nőiességgel, termékenységgel kapcsolatban. Egy vesztességi, gyász érzés. Pl. meghalt a gyerekem, a párom, a kiskutyám és gyászolom. Nem vagyok elég jó nő, a másik nő sokkal vonzóbb. Leértékel, elhanyagol a párom. Csődöt mondtam utódnemzésben, családalapításban, nőiességemben.

A konfliktus aktív szakaszában, vagyis amikor megéljük ezeket az érzelmeket, akkor a petefészek sorvadni kezd és alulműködik, nemi érdektelenség tapasztalható. Ha lejövünk a konfliktusról, a sorvadás sejtszaporulattal regenerálódik gyulladással, fájdalmas, ödémás duzzanattal és ciszta keletkezik a petefészken. Ez fájdalmat okozhat menstruáció idején is, főleg akkor, ha bekapcsol a vese gyűjtőcsatorna különprogramja is, aminek az érzelmi tartalma a magányosság, elhagyatottság érzése. Ennél a konfliktusnál a szervezet visszatartja a vizet és túlödémásodást okozhat. A petefészek ciszta túlödémásodása erős menstruációs vérzést és fájdalmat okoz.

4. A méhnyak különprogramja

Ez a laphámszövet a méh bejáratát borítja be. Érzelmi tartalma egy elválasztási, elhatárolódási konfliktus, egy érintkezés hiánya, vagy nem kívánatossága. Egy összetartozási, nemi frusztráció. Pl. szeretnék vele együtt lenni, kapcsolódni, de nem lehet, vagy nem akar a másik. Vagy ennek az ellentéte, nem szeretnék együtt lenni vele, de muszáj. Rám erőltetik ezt az embert. Rákényszerítenek, hogy együtt éljek vele. A párom elhagyott, elutasított. Elszakítottak minket egymástól. Megerőszakoltak, szexuális kapcsolatra lettem kényszerítve. Vágyom a szexuális együttlétre. Konfliktus aktív szakaszban a laphám vékonyodik, sorvad. Mivel ez egy tipikusan nőies konfliktus (lentebb még kifejtem), ezért hormonális kibillenés történik, ami rendszertelen menstruációt és/vagy vérzés kimaradást okozhat. Amint lejövünk a konfliktusról, szövet újjáépítés, sejtszaporulat történik gyulladt ödémás duzzanattal. Hosszan tartó intenzív konfliktus helyreállításánál hosszú, nehéz és fájdalmas menstruációt okoz. A méhnyak csatorna belső falában lévő izmok fájdalmas görcsökkel húzódnak össze.

5. Hormonszint változás

Az agy kéregállományi részében található az úgynevezett nemi birtok zóna, ami a tipikusan nőies, illetve férfias konfliktusokra reagálnak, azaz a férfi és női hormonális állapotokra is kihat. Vagyis, ha a nőnek leesik az ösztrogén szintje, akkor kimarad a menstruációja, ha megemelkedik az ösztrogén szint, akkor hosszú, erős menstruáció lesz.

Mikor esik le az ösztrogén szint? (rendszertelen, vagy kimaradó menstruáció, pubertás korban nem jön meg a menstruáció)

Jobb kezes normál hormonális állapotban lévő nők esetében a konfliktus érzelmi tartalma (tipikusan nőies konfliktusok)

- rémület, riadalom (gége és beszéd izom)

- rémület, riadalom (gégenyálkahártya laphám)

- összetartozás, nemi frusztráció (méhszáj, méhnyak)

- dilemma, identitás, álláspont meghatározás (végbél laphám)

- fészek határ kijelölés (vesemedence, húgyvezeték, húgyhólyag)

Ezek közül bármelyik konfliktus megélésekor az agy nőies területe lezár, az ösztrogén csökken, a tesztoszteron nő és ezek után már csak férfias konfliktust tud megélni az illető.

Bal kezes normál hormonális állapotban lévő nők esetében ezen konfliktusok megélésekor pont az ellenkezője történik, megemelkedik az ösztrogén szint és hosszú erős menstruáció lesz, pubertás lányoknál már nagyon korán megjön az első menstruáció.

Mikor nő az ösztrogén szint? (hosszan tartó, erős menstruáció, pubertás korban korán jön meg a menstruáció)

Jobb kezes normál hormonális állapotban lévő nők esetében a tipikusan nőies konfliktusok mellé becsapódik egy tipikusan férfias konfliktus is, ami konstellációt, vagyis mentális elváltozást okoz

- rémület, riadalom (gége és beszéd izom) + terület féltés (tüdő és légző izomzat)

- rémület, riadalom (gégenyálkahártya laphám) + terület féltés (tüdőnyálkahártya laphám)

- összetartozás, nemi frusztráció (méhszáj, méhnyak) + terület vesztés (szívkoszorúér artéria)

- dilemma, identitás, álláspont meghatározás (végbél laphám) + bosszankodás (gyomor, májvezeték)

- fészek határ kijelölés (vesemedence, húgyvezeték, húgyhólyag) + terület kijelölés (vesemedence, húgyvezeték, húgyhólyag)

Bal kezes normál hormonális nők esetében ezen konfliktusok becsapódásakor szintén konstelláció lép fel, vagyis mentális zavar, de ellenkezője történik, mint a jobb kezes nőnél. Csökken az ösztrogén szint, menstruáció zavar, vagy kimaradás lesz, pubertás lányoknak késve jön meg a menstruáció.

6. Rágörcsölés a menstruációra

Előfordulhat az is, hogy korábban volt a fent említett 5 pont közül egy megélés/különprogram és onnantól kezdve az agy rágörcsöl a következő menstruációra. Vagyis egy olyan érzelmi konfliktus fut át az egyénen, hogy múltkor is nagyon fájt, biztos most is nagyon fog fájni. Félek, hogy megint át fogom élni azt a rettenetes fájdalmat és nem akarom, nem bírom újra elviselni. Jaj csak nehogy megint erős legyen a vérzés, múltkor sem volt wc a közelben és eláztam, annyira ciki

7. Hiedelem

Az is elképzelhető, hogy gyerekkorban sokat látta a kislány az anyukáját szenvedni a menstruációtól és sokat hallotta az anyukájától, hogy mennyire fájdalmas.

A menstruációs fájdalomnak, zavarnak több oka is lehet. Ha gyakran fordul elő veled a túl hosszú ideig tartó vérzés, vérzés kimaradás, zavar, vagy görcs, akkor ellenőrizd az érzelmi konfliktusaidat, tüneteidet, ugyanis a tudatosítás sokat segíthet. Ha pedig sikerül leszállni, megoldani a konfliktust, akkor minden fájdalom és zavar megszűnik, ugyanis normál állapotban a menstruáció nem jár fájdalommal.

Szerelmesnek lenni jó. Legalábbis az átlag ember szerint. De mi is az a szerelem hagyományos értelemben és miért olyan jó?

Emlékszel, amikor egész éjjel nem aludtál a másnapi randi miatt? Találkozáskor izgulsz, kalapál a szíved, vagy a torkodban érzed, pillangó bizsereg a gyomrodban, alig bírsz megszólalni, zavarban vagy, félsz, hogy tetszel e neki, vagy elég jó leszel e, nagyon figyelsz, hogy minden tökéletes legyen és egy nagy görcs vagy. Amikor kialakul a párkapcsolat, azt érzed, hogy ő az igazi, soha senkit nem szerettél még ennyire és bármit megtennél érte. Vele akarod összekötni és leélni az életedet, házasságot kötni és tőle akarsz gyereket. Annyira vágysz rá, mint még soha senkire. Megtaláltad életed értelmét. Tökéletesen kiegészítitek egymást, passzoltok mindenben, egy a véleményetek, a nézőpontotok, ugyanúgy gondolkodtok, ugyanazokat szeretitek, ugyanúgy viselkedtek. Olyanok vagytok, mint a borsó meg a héja.

Idővel mégis csak a vita van

A mindent elsöprő szerelemből sok esetben idővel gyakoriak lehetnek a veszekedések. Azt mondják az ellentétek vonzzák egymást. De valójában az ellentétek kicsit sem vonzzák egymást, mert nincs bennük semmi közös. Akkor mégis miért van annyi veszekedés? Mert egyformák vagytok. Vagyis a programjaitok kompatibilisek. Nagyon hasonló sérüléseitek vannak, hasonló traumákat szenvedtetek el gyerekkorotokban és hasonló a hiányotok. A szerelem nem más biologikus szemmel, mint a gyerekkori traumatizálás következtében kialakult hiány pótlása. Vagyis amit nem kaptam meg gyerekkoromban és hiányt érezek pl. szeretet, ölelés, dicséret, azt a párom ha megadja, akkor szerelmet fogok érezni. Ha én is betöltöm az ő sérüléseiből keletkező hiányait, akkor ő is szerelmet fog érezni irántam. Ha "csak" kedves, szorgos, intelligens a párom, de nem ölelget, nem dicsér, akkor azt fogom érezni, hogy valami hiányzik belőle és nem vagyok szerelmes.

De ha mindketten megadjuk egymásnak, amire vágyunk, akkor mégis miért fordul át a kapcsolat örökös veszekedésbe?

Sajnos ebben is hasonlóak a párok sérülései. Mindketten olyan viselkedést láttak a szüleiktől, mint ahogyan ők is viselkednek. Veszekedések, megalázások, kiabálások, csapkodások, sértődések, játszmák. Ugyanazt utálod magadban, mint a másikban. Tükröt tartotok egymás elé, de a tükörbe nézni bizony fájdalmas és idegesítő.

Felmerül a kérdés, hogy miért nem lépnek ki a kapcsolatból, ha ennyire nem jönnek ki egymással, nem boldogok együtt és sok a veszekedés.

Mert akkor ismét nem lenne senki, aki a hiányt pótolná. És ez a hiány létfontosságú. Ez a hiány a gyerekkorban meg nem kapott gondoskodásból alakult ki. Ezért inkább elviselik a veszekedést, hiába érzik rosszul benne magukat. Mert a hiány még ennél is rosszabb.

Előfordul azonban, hogy nincs különösebben veszekedés egy kapcsolatban, hanem inkább alá-fölérendelt viszony. Ebben az esetben úgy tűnhet, mintha a két ember nagyon különböző lenne. Pedig a gyerekkori sérülések itt is hasonlóak. Mindkét embert csúnyán leértékeltek a szüleik gyerekkorukban. A különbség a két ember között csak annyi, hogy a leértékelések hatására a túlélés érdekében az egyik behódoló lett, a másik leuraló. És ez a két ember tökéletesen kiegészíti egymást. A behódoló személy agya úgy lett beprogramozva, hogy ha mindent megtesz a másiknak, akkor megfelel és szerethető, ezáltal biztosabb a túlélés, mert elfogadják/befogadják. A leuraló fél viszont úgy van bekábelezve, hogy akkor válik valakivé, akkor válik jóvá, akkor tud túlélni, ha a másik embert leuralja és fölé emelkedik. Viszont mégsem tudnak kilépni a kapcsolatból, mert a gyerekkorban kialakult hiányt tudják egymásnak pótolni, valamint a leuralás-behódolás a túlélést segíti. Ez a két program kompatibilis. 

 Mi a megoldás? Szakítás, vagy együtt maradás?

Szomorú tény, hogy ezt sem mi döntjük el, hanem a programjaink. Ha két program kompatibilis, akkor hiába is akarnak szakítani a felek, nem fog menni hosszú távon. Mindaddig nem fog menni, amíg valamelyik, vagy mindkét fél változni nem kezd, vagy egy harmadik fél még jobban ki nem tölti a hiányt. Úgy gondolom, életünk során többször változtatunk, módosítunk a programjainkon nem tudatosan. Mivel minden összeköttetésben van egymással és minden hat mindenre, így ha egy rokonom változtat, azzal engem is és minden családtagomon változtat. Ha én változok, az ugyanúgy kihat a felmenőimre és utódaimra. A program módosult, változott, újra íródott. Ha egy új személy lép az életünkbe, aki még többet ad, mint a párunk, a hiányunkat, sérüléseinket még jobban kielégíti, pótolja, vagy a módosult programnak megfelel, akkor ismét szerelmesek leszünk és rohanunk az új személy karjaiba. A régi nagy szerelem pedig azonnal megszűnik. 

Szomorú tény, hogy nem te vagy szerelmes és nem beléd szerelmesek

Ahogy fentebb már írtam, ha két ember programja passzol és tudják egymáson futtatni azt, akkor úgy érzik, hogy szerelmesek. Amint nem tud futni a program, az agy elkezd keresni egy másik személyt, aki alkalmas a program futtatására. Ha sokáig tudja két ember futtatni a programjait, akkor hosszú évekig együtt lesznek. Ha pár év együttlét után az egyik fél már nem tudja futtatni a programját a másikon, akkor lépni, szakítani fog. Ha a másik fél viszont még tudná, akarná futtatni a programját, akkor ez a szakítás nagyon meg fogja viselni. Ha a kapcsolat odáig fejlődik, változik, hogy már egyikőjük sem tudja futtatni megfelelően a programokat, akkor közös megegyezéssel tudnak szakítani.

Ki az álompár? Van egyáltalán ilyen?

Elsőre úgy tűnhet, hogy az az álompár, akiknek mások a programjaik, de nem találnak alkalmas személyt a program futtatására és addig együtt vannak, mint hal a vízben. Ezek a párok nem nagyon foglalkoznak egymással, teszik a dolgukat és barátként, lakótársként elvannak. Kívülről úgy tűnhet, hogy milyen kiegyensúlyozott a kapcsolatuk, de valójában érzelmileg teljesen távol vannak egymástól.

Számomra az az álompár, akiknek kevesebb a sérült programjuk, ezért kevesebb a veszekedés, játszma és a harc, valamint együtt fejlődnek, változnak, vagy passzol a programhoz az a változás, amin keresztül mennek.

Létezik tudatos szerelem, vagy el kell fogadni, hogy az agy a programjaihoz keres társat?

Ha robotpilóta üzemmódban vagyunk, akkor biztosan ő fog irányítani és minden esetben a program futtatására fog törekedni. Ebben az esetben minden párkapcsolatunk ugyanolyan lesz. Mindig ugyanazokat a köröket futjuk, ugyanúgy alakul és végződik. Ha azonban elkezdjük megfigyelni magunkat, a működésünket, a programjainkat, sérüléseinket, mintáinkat, a párkapcsolatunk működését, akkor átvettük az irányítást. Ha pedig mi irányítunk, akkor el tudjuk dönteni, hogy akarjuk e érezni a szerelem ködös illúzióját, vagy inkább egy másik utat választunk, ahol a nyugalom, a béke és boldogság van. Nem a szerelmet keresi a tudatos ember, hanem egy magasabb minőségű, tiszta, igaz érzelmet. Egy olyan minőségi kapcsolatot, ahol együtt fejlődhetnek és változtathatnak a felismert programjaikon, egymást is segítve ezáltal. 

Amikor egyik pillanatról a másikra a semmiből tör ránk a rosszullét, de a kivizsgálás során mindent rendben találnak, akkor diagnosztizálják a pánikbetegséget. Egy pánikroham során az ember úgy érzi, hogy nem kap levegőt, izzad, hevesen ver a szíve, émelyeg, az ájulás kerülgeti és mindjárt meghal. Sokszor azt hiszik, hogy szívrohamuk van és szaladnak a kórházba kivizsgálásra. Ám az EKG lelet tökéletes. További kivizsgálás sem mutat elváltozást. Akkor ez nem más, mint egy erős szorongás, pánik.

De miért van az, hogy a semmiből hatalmas erővel sújt le ránk?

Ha egy orvost megkérdezünk, hogy mi okozza  a pánikot és miért van az, hogy a semmiből nagy erővel csap le ránk, akkor a válasza az, hogy nem lehet tudni, stressz, örökölte, dohányzik. Magyarul fogalmuk sincs, hogy miért alakul ki egy pánikroham. Megoldásként nyugtatót és antidepresszánst írnak fel. Ezzel le is van tudva.

Ezzel szemben a biologika választ ad arra, hogy mi is az a pánikroham és miért tör ránk hirtelen olyan nagy erővel.

A pánikroham nem más, mint egy biológiai különprogram, egy frontál félelmi konfliktus epileptokrízise. Vagyis egy szemből érkező elkerülhetetlen veszélyt élt meg az ember korábban, majd amikor elmúlt a veszély, megnyugodott az illető, teszi a dolgát, akkor hirtelen megjelenik a rosszullét. Ez a második biológiai természettörvényből ismert kétszakaszúság. Ugyanis minden elváltozás két szakaszból áll, egy konfliktus aktív szakaszból és egy megoldás utáni szakaszból. A megoldás utáni szakasznak van egy A utószakasza, egy epileptokrízise, vagyis egy csúcspontja és egy B utószakasza. A konfliktus aktív szakaszban történik a szemből érkező elkerülhetetlen veszély pl. ha egy oroszlánnal szembe találjuk magunkat. Ez egy olyan érzést vált ki belőlünk, hogy az oroszlánnal szemben nincs menekvés. Bármerre futhatok, utolér és nem menekülhetek meg ettől a veszélytől. Lélek-agy-szerv szinten beindul egy alkalmazkodás a megváltozott körülményekhez. A szív hevesen verni kezd, a pupillák kitágulnak stb. Amint az oroszlán úgy dönt, hogy kihagyja a lakomát és odébbáll, megnyugszunk. Vége a veszélynek, megúsztuk, túléltük. Tesszük a dolgunkat, a fókuszunk már máshol van. A megnyugvás pillanatában testünkben beindul a különporgram második szakasza, a megoldás utáni szakasz, amikoris a test visszaállítja magát a stressz előtti normál állapotra. Az A utószakaszban még nem érzékelünk semmit, ezért nem azonnal jön a pánikroham. Ez az oka annak, hogy a semmiből tör ránk a pánik, ugyanis az epileptokrízisben, vagyis a helyreállítás csúcspontján jön a pánik. Valójában nem a semmiből jön, mert a helyreállítás már az A utószakaszban elkezdődik, csak azt nem érezzük. A B utószakasz már a kifutás, ott sem érzünk már semmit ennél a különprogramnál.

Mi a rendszeres pánikroham?

Ha egy frontál félelmi konfliktusba rendszeresen visszaesünk, akkor címkéznek pánikbeteggé. De ez nem betegség! Ez egy visszaeső konfliktus megélés. Újra és újra megéljük ezt a szemből érkező elkerülhetetlen veszélyt, majd megnyugszunk és jön a krízisben a pánikroham. Majd másnap is megéljük a félelmet, de a nap folyamán valamikor lejövünk erről a konfliktusról és a krízisben jön a pánik. Ekkor pánikbeteggé nyilvánítanak és jöhetnek a tünetelnyomó gyógyszerek.

Miben más a fóbia?

A fóbiát ugyanolyan ijesztőnek éli meg az agy, ugyanolyan rosszul érzi magát az ember, ugyanolyan tüneteket produkál, mint a pániknál, csak a fóbiához bekapcsol még egy konfliktus, egy tehetetlenségi konfliktus. Mivel az agy kéregállományi részében az egyik oldalon található a frontál félelmi konfliktus reléje (kopoltyúív vezeték intima), a másik oldalon a tehetetlenség reléje (pajzsmirigy vezeték), így egy konstelláció lép fel. Ebben az esetben az agy már tárgyiasítja a félelmet, vagyis konkrét dologtól, személytől, eseménytől, helyzettől fél az illető pl. póktól való félelem, betegségtől való félelem, kórháztól való félelem, tömegtől való félelem stb. A pániknál viszont csak azt érezzük, hogy mindjárt meghalunk, félünk, de nem tudjuk megmondani, hogy mitől. Csak valamitől nagyon erősen szorongunk, félünk. A pánikroham egy konfliktus megoldás utáni szakasza, ahol nem beszélhetünk konstellációról, míg a fóbia két konfliktus megoldás utáni szakasza, amikor az agy konstellációban van. A gyakori fóbia szintén visszaeső konfliktusok krízise.

Minden elváltozásnál elmondható, hogy a megoldás abban rejlik, ha megérted a betegségek, rosszullétek okát, felismered, hogy milyen konfliktusokat élsz meg újra és újra, majd kihozod magad véglegesen a konfliktus helyzetből.

Ha ez sikerül, akkor meg kell várni a különprogram kifutását és búcsút inthetünk a rosszulléteknek.

Nyakunkon a karácsony, egyre nagyobb a feszültség, készülni kell az ünnepre, tip-topnak kell lenni mindennek, ajándékokat kell még venni, de nincs ötletünk mit vegyünk a távoli rokonságnak, sütni kell a bejglit, zserbót, kacsát, pulykát, nagytakarítani kell, mert szenteste jönnek a vendégek és mit szólnának a sarokban megbújó porcicának. Mindezeket munka után és a gyerekekkel való tanulás mellett. Kezdünk kimerülni és mire elérkezik a szeretet ünnepe, addigra a család minden tagja időzített bombává válik. Az ünnep napján a vendégek kiszolgálása már csak mű mosollyal megy, a karácsonyi vacsora végét várjuk és azon gondolkodunk, hogy miből fogjuk vissza fizetni a banknak az áruhitelt, amiből vettük az ajándékokat, amit jó lenne már átadni, aztán menjenek haza a vendégek, mert még el kell mosogatni a rengeteg nagymamától kapott étkészletet, amit a rokonság kedvéért szedtünk elő a padlásról. A pattanásig feszült idegek következtében könnyen családi vitával végződhet a látogatás. És ez csak egy nap volt. Másnap hivatalosak vagyunk a nagynénihez, nagybácsihoz, barátokhoz. Munkaszüneti napok vannak, mégsem tudunk pihenni. Sőt. Egyre túlterheltebbek vagyunk. A meghitt szeretet ünnepéből önfeledt drámázás lesz. Majd az ünnepek után végre megpihenünk és csodálkozunk, hogy betegek leszünk. Ilyenkor azt kívánjuk, bárcsak ne lenne karácsony, vagy ne lenne családi összejövetel.

De vannak emberek, akik pont azt kívánják, amitől  mások menekülnének.

Egy idős, magára maradt, magányos ember arra vágyik, hogy legyen családja, akiket vendégül láthatna, süthetne, főzhetne rájuk. Őket az elhagyatottság emészti ezeken a napokon. A boltok zárva vannak, mindenki a családjával tölti ezeket a napokat, míg ő begubózva, sírva, egyedül tölti az ünnepeket. A társa már meghalt, nincs miért és kiért a fát és a házat feldíszíteni, terülj-terülj asztalkámat csinálni. Csak a csend van.

Felejtsd el az elvárásokat!

Valaki valamikor kitalálta, hogy karácsonykor puccba kell vágni magunkat és a házunkat, erőn felül kell pénzt költeni ajándékokra, kötelező találkozni olyan rokonokkal is, akikre egész évben nem vagyunk kíváncsiak. A karácsony napjai elvileg a szeretetről, békéről, nyugalomról kellene, hogy szóljon, az emberek többsége mégis rémálomnak éli meg ezt az ünnepet és konfliktálódik. Ha elengednénk a kötelező elvárásokat és azt tennénk, amit igazán szeretnénk, akkor tényleg a szeretetet ünnepelhetnénk. Kit érdekel, hogy mit fog szólni a rég nem látott nagybácsi, ha nem kap ajándékot, vagy akár meg sincs hívva vacsorára? Mi van, ha nem verjük adósságba magunkat és nem veszünk ajándékot? Mi van, ha csili-vili lakoma helyett egy jót társasjátékozik a család? Mi van, ha egy pár a kandalló előtt összebújva filmet néznek kettesben? És mi van, ha a szomszéd idős néninek, vagy bácsinak mondunk egy kedves szót, vagy meghívjuk egy teára?

Ha nem az elvárásokat követnénk, kevesebbet konfliktálódnánk!

Miért van ennyi konfliktusunk? Mert nem úgy élünk, ahogy jó nekünk és nem azt tesszük, amit szeretnénk. Drámázunk azon, amit valójában nem akarunk, amit csak kötelességből, muszájból teszünk. De ennek az lesz az ára, hogy elindítunk magunkban egy különprogramot, amit elváltozásnak, régi nyelvén betegségnek nevezünk. Az ünnepek elteltével a szabadságunk további napjait ágyban fogjuk tölteni. Hogy mi lesz a tünet? Az a konfliktus megéléstől függ. Ha nagyon el akartál határolódni a karácsonytól, vagy nagyon hiányzott valaki, akivel nem tudtál találkozni, együtt lenni, akkor bőr felhám, laphám területe lesz érintett, ott fog megjelenni elváltozás. Ha túl akartál lenni az ünnepeken, akkor bél problémára számíthatsz, ha úgy élted meg a karácsonyi készülődést, hogy nem tudod, nem bírod, nem sikerül megcsinálni, elvégezni a feladatot, akkor izom, ízületi fájdalmak lehetnek, ha úgy érezted, hogy jár neked, veled kéne, hogy legyen egy szeretted, akkor gyomor gondok lehetnek, ha bosszankodtál a készülődés alatt, akkor gyomor fájásra számíthatsz. És még sorolhatnám, mert az elváltozások palettája hosszú.

Hogyan legyen boldog a karácsonyunk és mit tegyünk, hogy megússzuk elváltozás nélkül?

Legyen saját karácsonyod! Ne mások kedvéért főzz és ajándékozz, hanem azért mert neked jól esik, mert te így szeretnéd. Ne azért menj vendégségbe mert muszáj és ne azért fogadj vendégeket, mert így kell lennie és mások is így csinálják, hanem azért mert így akarod, így jó neked. Ne vegyél sok, vagy drága ajándékot, ne verd magad adósságba, mert az is a konfliktus meleg ágya. Ahogy fentebb már volt róla szó, ne az elvárásoknak felelj meg, hanem magadnak. Ha egyedül érzed magad, nem szégyen segítséget kérni, vagy keress olyan közösséget, ahol jól érzed magad és van program az ünnepek alatt is. Figyelj és segíts embertársaidon. A magány érzése a vesegyűjtő csatornában okoz elváltozást, melynek következménye a víz visszatartása, ami egy vagy több már meglévő elváltozás mellett súlyos komplikációt eredményezhet (túlödémásodás)! Akár hiszed, akár nem, egy kedves szó, egy kis gondoskodás, törődés életet menthet!

És végül: vegyél be dupla adag lesz@rom tablettát :)

Konfliktusmentes boldog karácsonyt kívánok!

Az első programok betöltése az agyba már magzati korban elkezdődik. Megszámlálhatatlanul sok program kerül betöltésre életünk első 10 évében és a programozás sosem ér véget. A magzati agy egynek gondolja magát az édesanyával, így az anya minden egyes érzelme, megélése, konfliktusa úgy hat a babára, mintha az a sajátja lenne. Felnőtt korban pedig a magzatkorban betöltött programok alapján fogunk gondolkodni, érezni, dönteni és viselkedni, cselekedni.

Gondolkoztál már azon, hogy az emberek miért gondolkoznak úgy ahogy? Vagy miért éreznek úgy ahogy? Vagy miért viselkednek, cselekednek úgy ahogy?

A válasz egyszerű. Ez lett nekik beprogramozva. Ha egy gyerek gyakran látja, hogy az egyik szülője féltékeny, akkor később ő is féltékeny típus lesz, vagy féltékeny emberekkel veszi majd körbe magát. Ha egy gyerek mindig azt látja, hogy kiabálással oldják meg a konfliktusokat a körülötte lévők, akkor ő is így fog tenni felnőtt korában.

Ismétléssel tanulunk

Járni, enni, beszélni, írni, olvasni, számolni, biciklizni stb. sok-sok ismétléssel tanulunk meg. A sok ismétlés által megtanult dolgokat nevezzük programoknak. Beprogramoztuk a járást, olvasást, biciklizést. Elég ismétléssel bármit be tudunk programozni az agyba. Ha egy gyerek sokat hallja, hogy beszélnek körülötte, akkor meg fog tanulni beszélni. Ha egy gyerek sokszor próbálja lemásolni a betűket, akkor megtanul írni. Ha sokat mondják egy embernek, hogy nem tudod megcsinálni, akkor valóban nem fogja tudni megcsinálni. Ha eleget hallja egy ember, hogy értékes, akkor valóban értékesnek fogja tartani magát.

Mi történik az agyban egy program beültetésekor?

A sok ismétlés hatására idegpályák alakulnak ki és huzalozódnak be az agyban. Ezeken az idegpályákon keresztül tud végig futni a megtanult, beprogramozott információ. A berögzült programokon nem gondolkodunk. Ha egy ember dühkitöréssel reagál egy konfliktusra, akkor a konfliktus pillanatában nem gondolkozik el azon, hogy legyen e ideges és kezdjen e kiabálni, vagy nyugodt hangnemben rendezze a helyzetet. A berögzült program alapján azonnal dühösen kiabálni kezd.

Az automatán működő agy egy bio robotgép

Az ember önmagáról kikiáltotta, hogy intelligens faj. De az igazság sajnos az, hogy robotpilótaként működik az esetek 95 %-ában. Nem gondolkozik, hanem a beprogramozott minták alapján viselkedik és cselekszik. Egy mosógépbe van kb. 15 program. Ha áztatni szeretnénk, akkor bekapcsoljuk az áztatás programot. Ha centrifugálás programot kapcsolunk, mert arra van szükségünk, akkor a gép centrifugál. Ha 40 fokon szeretnénk a mosást, akkor erre a programra állítva 40 fokon fog mosni a gép. Az ember is hasonlóképp működik, csak sokkal több funkcióval. Ezért hívjuk az agyat bio számítógépnek, vagy bio robotnak.

Vedd át az irányítást az automata agyad felett

Ha észre veszed, hogy az automata agyad ural téged, az már egy nagyon jó jel, ugyanis tudsz választani, hogy megengeded neki, hogy továbbra is ő működjön, vagy átveszed az irányítást. Ha felismered, hogy olyan dolgot mondasz, vagy teszel, ami nem jó érzés, megbántasz vele másokat és változtatni szeretnél, akkor át kell venned a hatalmat az automata agyad felett.

De mégis hogyan? Lehet törölni egy programot?

Az agy minden adatot rögzít és elment. Vagyis mindent amit látunk, hallunk, érzünk, tapintunk, ízlelünk. Minden egyes pillanatban mindent rögzít és ment az agy. Ahogy már írtam, idegpályák alakulnak ki, ezen keresztül áramlik az információ és minél többször kapja ugyanazt az információt az agy, annál erősebb, vastagabb az idegpálya. Egy berögzült program, minta erős, vastag idegpályát hozott létre, mert folyamatosan használjuk, elővesszük azt a programot, mintát. Egy pozitív mintánál ez nagyon jó, de mit kezdjünk egy negatív berögzüléssel, amit mindig előveszünk és használunk? Véleményem szerint az agy nem törli az információkat, programokat, mintákat, csak áthelyezi, azt is csak akkor, ha felülírásra kerül. Mintha fontossági sorrendet állítana. Amit a leggyakrabban használunk, az lesz az alapértelmezett program. Azok a információk, amiket ritkábban veszünk elő, nem olyan vastag idegpályán futnak. Amiket pedig egyáltalán nem használunk, azok az idegpályák nagyon elvékonyodnak és sorvadnak. Tehát ha egy negatív mintától szeretnénk megszabadulni, akkor új idegpályát kell kialakítani, amit alapértelmezettként állítunk be és vékonyítani kell az addig megszokottat. Ezt pontosan ugyanúgy kell tenni, mint ahogy a csökkenteni kívánt negatív mintát beprogramoztuk, vagy beprogramozták nekünk. Vagyis nagyon sokszor ismételni, hogy minél vastagabb, erősebb legyen az új idegpálya és felül tudja írni a régit, ami aztán vékonyodik.

Összegezve:

1. Ha változtatni szeretnénk egy szokásunkon, mintánkon, programon, akkor az első lépés, hogy ismerjük fel, hogy az a bizonyos viselkedés nem tesz jót és nem szolgál senkit.

2. Minden viselkedés, ami programként rögzült, egy gondolattal kezdődik, ami egy érzést vált ki, melynek alapján cselekszünk.

3. Mivel a gondolat, mint program vastag idegpályán fut, ezért ne a gondolat megváltoztatásával foglalkozz, hanem a cselekvéssel, mivel a gondolat bevillanásánál nincs idő azon gondolkozni, hogy ez rossz gondolat. Viszont míg eljutunk a cselekvésig, eltelik egy kis idő. Ezért a cselekvésen kezdj el gondolkozni és cselekedj másképp, mint ahogy szoktál.

4. Ismételd mindig az új cselekvést. Ez új érzést fog elindítani, ami egy új gondolatot fog hozni. Ha eleget ismétled az új szokást, akkor a régi feledésbe fog merülni. Az új viselkedés alapértelmezetté fog válni, vagyis egy új programot töltöttünk be, ami új idegpályát hozott létre.

Indító programozások és a felnőttkori konfliktus megélések videót itt találod

A háziállatok olykor életet mentenek.

Sokan nincsenek tudatában annak, hogy az állatok mennyi "balhét" elvisznek helyettünk. Jobban mondva az elváltozásokat (betegségeket) átveszik az embertől és akár meg is halnak értünk.

Napjainkban nagyon elterjedt a háziállatoknál a rákos betegség, ami rájuk nézve is halált is jelenthet. Legalábbis az akadémikus orvostudomány szerint. De miért van az, hogy míg a háziállatoknál egyre több a rákos elváltozás, addig a vadonélő megfigyelt állatokról nem hallunk ilyet? Elég csak az állatkertig menni, ott sem hallani rákban elhunyt oroszlánról vagy elefántról. Bizonyára náluk is van soron kívüli sejtosztódás, vagyis rák, de mégsem halnak bele. Mi ennek az oka?

A házi kedvenc az embertől kapja a rákot.

Erős kifejezés ez, de tulajdonképpen így van. Egy háziállat a gazdájára hangolódik, figyeli és érzékeli minden rezzenését és akár a kisgyerek, átveszi a gazdi érzelmi konfliktusát. Ennek következtében viszont a helyreállítást sem ússza meg.

Azonban az állatoknak is vannak saját megéléseik, ők is beleesnek konfliktusokba, de ők nem kattognak rajta hosszú ideig. Helyreállítást viszont az ő testük is végez, ami "betegség" tünetekkel jár. A gazdi ilyenkor állatorvoshoz viszi kedvencét, ahol megállapítanak valamit, kezelést írnak elő, a gazdi aggódni kezd és már bele is pörgött a kis jószág. Saját konfliktusa gyorsan kifutott volna, de a gazdi aggodalma nem engedi a különprogram kifutását, mert érzelmileg az állat ráhangolódott gondozójára.

Hogyan segíthetünk kedvencünknek?

Bízz a biológiában.

Minden élőlény teste tökéletesen működik. Nincs meghibásodás. A biológiai természettörvények az állatoknál is ugyanúgy működnek, mint az embernél. A betegség nem kívülről jön, nem támad és nem akar elpusztítani sem. Nincs olyan, hogy gyógyíthatatlan, vagy autoimmun. Egyszerűen csak egy konfliktust élt meg az állat, melynek a megoldás utáni szakaszában a test helyre állítja a megváltozott szervet, vagy szövetet. Ekkor jelentkeznek a tünetek.

Egészen idáig félreértelmeztük a betegségeket.

A köztudatban még mindig a betegség szót használjuk, holott valójában nem beszélhetünk betegségről, mert tulajdonképpen nincs is. Érzelmi megélésekből fakadó testi tünetek vannak, ezért inkább az elváltozások a helyes kifejezés. Kívülről nem kapunk semmilyen betegséget. Szokták mondani, hogy ami bent az kint. Ez az elváltozásokra is igaz. Bennünk keletkezik egy érzelmi kilengés, erre pedig reagál a test. Mindezt hogy veszi le egy állat? Bizonyára te is érzékeltél már olyat, hogy valakinek szimpatikus vagy, vagy éppen nem vagy az. Biztos veled is történt már olyan, hogy beléptél egy helyre és érzékelted, hogy feszültség van, vagy épp jó a hangulat. Nos, egy állat kifinomult érzékszerveivel ugyanígy leveszi ezeket az energiákat és ez hat rá is. De miért csak a háziállat? Mert az ember által kitenyésztett állatok függnek az embertől. Az ember adja az életben maradáshoz szükséges ételt és otthont. Egy vadon élő állat önálló és tojik az emberre, nem rezonál vele. Mondhatni saját élete van. Egy kóbor macska sem fogja átvenni az ember érzelmi megéléseit, mert szabadon és önállóan létezik, nincs rászorulva az emberre, nem él vele együtt és nem hangolódik rá. Ezek az állatok csak saját konfliktust élnek meg, amiről viszonylag hamar le is jönnek.

Egy német orvos ismerte fel és bizonyította be a biológiai természettörvények létezését és működését.

Sok természeti törvényt ismerünk már. Pl. gravitáció. A gravitáció mindenkinél ugyanúgy működik, ha a kezünkbe veszünk egy tárgyat, majd elengedjük, akkor az mindenkinek lefele fog esni. Nincs kivétel. A biológiai természettörvények is pont ugyanígy működnek. Minden élőlényre vonatkozik, mindenkinél ugyanúgy működik és matematikailag kiszámítható a különprogram lefutása.

Dr. Ryke Geerd Hamernek köszönhetjük, hogy megismerhettük az új orvostudományt.

A doktor úr a kutatásai során bebizonyított biológiai természettörvényeket itt olvashatod.

Na de térjünk vissza az állatokhoz. Miért van szükségünk kutyára, vagy cicára? Miért alszik velünk az ágyba buksi, vagy cirmi?

A sok trauma következtében eltávolodtunk az emberektől, de szükségünk lenne társaságra.

A mai stresszes, rohanó világunkban egyre türelmetlenebbek az emberek, nagy a feszültség, mindenki ideges és embertársainkon vezetjük le a feszkót. Ez komoly lelki sérülést és önértékelési problémát okozhat, melynek következtében inkább egy kisállattal barátkozunk és az emberektől távolodunk. Egyre többen gondolják úgy, hogy egy kutya vagy egy macska több szeretetet, kedvességet ad, mint egy ember. Igen ám, de a legjobb barátra sajnos akaratlanul is rátesszük a saját konfliktusainkat.

Az öt biológiai természettörvény ismerete életet menthet.

Aki ismeri a biológiai természettörvényeket, az már érti, hogy miért alakul ki egy "betegség" és tudja, hogy nincs mitől félni. Konfliktusok jönnek-mennek, lehet elváltozása buksinak vagy cirminek, de ha kiiktatod az aggódást, akkor nagy eséllyel a különprogram is hamarabb kifut és a visszaesések esélye is csökkenhet. Nem csak a kis barátodnak tudsz segíteni a biológiai természettörvények ismeretével, hanem magadnak is, családodnak, barátaidnak. Ha észre veszed magadon, hogy érzelmileg kibillentél és ismered a következményét, vagyis, hogy milyen "betegség" alakulhat ki nálad, akkor még időben észbe kaphatsz, elkerülve vagy lecsökkentve ezáltal az elváltozás tünetét és idejét. Ha máson veszed észre, hogy dühöng, akkor tudod figyelmeztetni ennek következményeiről.

A gyerekek, kutyák, macskák és más házi kedvencek mellett legyen családtag az öt biológiai természettörvény is.

Az ember egyik legnagyobb félelme a betegség és a halál. Nagyon régóta tévúton jár az ember a betegségeket illetően. Szuper jó eszközöket, gépeket, műszereket hoztak létre, amik rengeteg ember életét mentették és mentik meg. Sok információnk van már a test működéséről, a betegségek tüneteiről és lefolyásáról, de sajnos a mai napig nem veszi figyelembe az orvostudomány a lelket. Az orvostudomány mai álláspontja szerint az ember csak egy testből áll, ami ha meghibásodik, megbetegszik, akkor égetni, csonkítani, vágni, tünetet elnyomni kell. Még mindig nem veszik figyelembe az emberi lelket, mely érzelmi konfliktust él meg és ez kihat a testre is.

Amit nem értenek az orvosok, arra azt mondják, hogy csoda.

Pedig semmi csoda nincs, csakis nem értés van. A test tökéletesen működik és nincs meghibásodás, nincs sorscsapás, kívülről támadó betegség és nincs gyógyíthatatlan sem. Érzelmi megélések és kibillenések vannak, melyekre a test reagál és alkalmazkodik a megváltozott körülményekhez.

Öt biológiai természettörvénnyel bizonyította be ennek tényét Dr. Ryke Geerd Hamer.

Felfedezései felborították az orvostudományról addig hitteket. Sokan a mai napig kételkednek az új medicina valóságában, de bárki megfigyelheti és bebizonyíthatja önmagán a természettörvények működését. Ahogy létezik a gravitáció, vagy a periódusos rendszer, úgy a biológiában is létezik egy élettani rendszer, mely minden élőlénynél ugyanúgy működik.

Az 1. biológiai természettörvény - A természetes elváltozások vastörvénye

Minden természetes elváltozás egy érzelmi konfliktus megélésével, elszenvedésével indul be lélek-agy-szerv szinten egyszerre. A biológiai konfliktusnak azonban öt feltétele van, melyek közül ha csak egy nincs jelen, akkor nem indul be elváltozás. Az öt kritérium a következők:

- komolynak érzett, nyugtalanító, drámai

- váratlanul, meglepetésszerűen, felkészületlenül ért

- elfogadhatatlannak, tűrhetetlennek, nem kívánatosnak megélt

- elszigetelten, segítség nélkül megélt

- átmenetileg nincs megoldása

A 2. biológiai természettörvény - A kétszakaszúság törvénye

Minden természetes elváltozás két szakaszból áll ha a biológiai konfliktus megoldásra kerül és nem történnek visszaesések. Az első szakasz a konfliktus aktív szakasz, mely egy alkalmazkodási szakasz. Ebben a szakaszban növekedésnek indul a daganat a testben, vagy épp egy szövetcsökkenés történik.

A második szakasz a megoldás utáni, helyreállítási szakasz. Ebben a szakaszban indul be a daganat elbontása, vagy a megfogyatkozott szövet felépítése. Ezen belül van az A utószakasz és a B utószakasz.

A két szakasz között pedig az úgynevezett epileptokrízis van. Ez az a pont, ahol a tüneteink a legerősebben jelentkeznek. Itt történik a vérzés, ájulás, rosszullét, roham stb.

A 3. biológiai természettörvény - A természetes elváltozások csíralemez központú rendszer szerint történnek.

Az emberi test minden sejtje és szerve három csíralemez valamelyikéből fejlődik ki. Ezek határozzák meg, hogy melyik konfliktus indít be elváltozást, hogy a konfliktus aktív szakaszban, daganat növekedés, vagy szövet csökkenés lesz, melyik szöveten és melyik agyi relében lesz elváltozás, valamint, hogy melyik mikroorganizmus fog részt venni a helyreállításban.

Nézzük egy picit részletesebben:

A három csíralemez, melyből mindannyian kifejlődünk az entoderma, mezoderma és ektoderma.

Az entoderma, vagyis a belső csíralemez alá tartozó szerveket szöveteket az agytörzs és középagy vezérlik. Ezen különprogramok konfltiktus aktív szakaszában mindig daganatképződés van, a megoldás utáni szakaszban daganat elbontás.

A mezoderma, vagyis középső csíralemezből kifejlődött szerveket, szöveteket a kisagy, illetve a velőállomány vezérli. A kisagyba becsapódó konfliktusok a konfliktus aktív szakaszban daganatnövekedéssel reagálnak, míg megoldás utáni szakaszban a daganat elbontódik. A velőállományi részbe becsapódó konfliktusok esetében viszont a konfliktus aktív szakaszban sorvadás, szövetcsökkenés történik és a megoldás utáni szakaszban szövetgyarapodás sejtszaporulattal.

Az ektoderma, vagyis külső csíralemezből kifejlődött szerveket, szöveteket a kéregállomány vezérli. Az agy ezen részébe becsapódó konfliktusok aktív szakaszában szövetcsökkenés, fekélyesedés, funkció csökkenés vagy kimaradás történik, majd a megoldás utáni szakaszban szövetgyarapodás sejtszaporulattal, illetve funkció helyreállítás.

A három csíralemezhez sorolható be a négy fő érzelmi konfliktus típus is.

Az agytörzs által vezérelt részek falat konfliktusokra reagálnak. Falat bármi lehet átvitt értelemben is. Akár a párommal való konfliktust is meg lehet falatnak élni.

A kisagy által vezérelt részek a bántás, sértés, támadás, önvédelem, fajvédelem konfliktusra reagálnak.

A velőállomány által vezérelt részek az önbecsülés letörés, önbizalom, önértékelés konfliktusokra reagálnak.

A kéregállomány által vezérelt részek az elválasztási, elszakadási, elhatárolódási konfliktusokra reagálnak.

A 4. biológiai természettörvény - A mikroorganizmusok csíralemez központú rendszere

Minden mikroorganizmus egy csíralemez központú rendszer szerint vesz részt a természetes elváltozásban. Minden mikróba a helyreállításban vesz részt. Hogy melyik mikróba dolgozik, attól függ, hogy melyik csíralemezből kifejlődött szerven van elváltozás.

A belső csíralemezből kifejlődött szerveken, szöveteken gombák vesznek részt a helyreállításban.

A középső csíralemezből kifejlődött szerveken, szöveteken gomba baktériumok és baktériumok dolgoznak a megoldás utáni szakaszban.

A külső csíralemezből kifejlődött szerveken, szöveteken a vírusok munkálkodnak a helyreállítási szakaszban.

Az 5. biológiai természettörvény - Az értelem természettörvénye

Minden természetes elváltozásnak egy túlélést segítő értelme, célja és rendeltetése van. Alkalmazkodás a megváltozott körülményekhez.

Vagyis, minden a túlélésünk érdekében történik. Nem kívülről támadt meg a rák, hanem mi éltünk meg egy érzelmi konfliktust, melynek hatására az agy egy elváltozást indít be a testen belül, hogy alkalmazkodjon a megváltozott körülményekhez.

És honnan tudjuk, hogy mindez igaz és nem mese?

A rengeteg kutatás során bebizonyosodott az is, hogy minden elváltozás az agyunkban is nyomot hagy. Koponya CT felvételen látszódnak a konfliktus becsapódások, vagyis a léziós gócok. Lélek-agy-szerv szinten egyszerre egyidőben történik az értelmes biológiai különprogram.

Aki nem hiszi, járjon utána! 

A programozás igen korán megkezdődik egy ember életében. Tanulmányok szerint már a magzatkor előtt egy energetikai lenyomat keletkezik. A magzati kor előtt 9 hónappal az édesanya minden megélése rögzül a még nem létező babában. Majd a várandósság 9 hónapja és a baba első életévében rengeteg programot kapunk az édesanyánktól. Van aki azt mondja, hogy egy gyermek első 3 éve a mérvadó, valaki 7 évet mond és valaki 10 évet említ. Egy dologban azonban mind egyet értünk. A magzatkor és a kisgyermekkor eseményei egész életre kihatnak.

Egy felnőtt ember viselkedése a kisgyermekkorban megélt traumák és programozás hatására történik.

Biztos te is találkoztál már kedves emberrel és bántó emberrel. Miért viselkedik az egyik ember kedvesen, a másik pedig utálatosan? Egy tiszta, jó szándékú, segítőkész kedves ember, aki nem ítélkezik, aki elfogadó és megértő, az gyerekkorban szeretetet és biztonságot kapott a szüleitől. A szeretet és biztonság meglétével egy ember stabil és önbizalommal teli. Ne keverjük az önbizalmat a félelemből fakadó nagyképűséggel. Ugyanis egy rosszindulatú emberről is hihetjük azt, hogy tele van önbizalommal, mert azt mutatja. De emögött nagyon erős önbizalomhiányból fakadó félelem van. Az az ember, aki másokat elítél, gonoszkodik, rosszindulatú, bosszúálló, másokat okoló, azok gyerekkorukba nem kaptak szeretetet és biztonságot a szüleiktől. Aki biztonságot kap gyerekkorába, az szeretetben és békében fog élni felnőttkorában. Aki nem kap biztonságot és szeretetet gyerekkorában, az félelemben fog élni felnőttkorban.

Az önbizalomhiányból fakadó tehetetlen fájdalomtól az ember bántóvá válik.

Szerencsére vannak fokozatok, ugyanis a gyilkosok is azért gyilkolnak, mert a gyerekkori traumáik és programjaik erre utasítják őket. A programok és traumák hasonlóak mindannyiunknál, de a fokozatok, erősségek nem. Minden traumatizált gyerek élt meg elszakadást a szülőjétől és visszautasítást. A kérdés csak az, hogy mennyire volt agresszív a visszautasítás. Azok a felnőttek lesznek kodependensek, akiket gyerekkorban leráztak, nem foglalkoztak velük, egyedül hagyták vagy leértékeltek. Ezek az emberek visszahúzódnak a félelem miatt. Nem ártanak másoknak, inkább elszigetelődnek. Kapcsolatokban alárendeltek, megfelelni vágyóak. Nem a belső erejüket használják, hanem keresik mások elismerését. A szeretetet önfeláldozásban nyilvánítják ki és bármit megtesznek, hogy szeretetet kapjanak. Azok a felnőttek pedig nárcisztikusak lesznek, akiket gyerekkorban agresszíven ráztak le, kiabálásokat és bántalmazásokat éltek meg. Ezek az emberek szintén félnek és mindig jelen van a veszteségtől való félelem, ezért uralni és birtokolni akarnak. Mivel gyerekkorukban a szülők agresszíven utasították el, ezért agresszíven kapaszkodnak felnőttként emberekbe és tárgyakba egyaránt, nehogy újra veszteséget éljenek meg. Ezek az emberek követelnek, bántanak, bűncselekményeket követnek el és súlyos feldolgozatlan trauma esetén gyilkolnak is, hogy az "áldozat" (aki szintén traumatizált és teremtője a sorsának) ne lehessen másé, illetve megbosszulja az elszakadást, amit gyerekkorában a szüleinél élt meg először, majd felnőtt korban regresszióba esett egy kapcsolatban, melynek következtében az agy olyan félelmet és veszteséget érzékel, hogy nem talál más túlélési eszközt, mint kioltani a saját vagy más ember életet. A szeretetet erőszakkal akarják elvenni.

A traumatizált szülő traumatizálja és abuzálja a gyerekét is.

Ha nem változtatunk, a saját gyerekeinket is súlyosan traumatizáljuk és egyre több agresszív, bántalmazó, nárcisztikus, pszichopata embert gyártunk. Ezek a programok viszont tudattalan üzemmódban nem változnak, ugyanis akármennyire is furcsa, de ezek a viselkedések a túlélést szolgálják. A traumák során konfliktusokat élünk meg, melyekből elváltozások keletkeznek. Több elváltozásnál a test nem biztos, hogy tud regenerálódni, így előfordulhat, hogy az ember meghal. A biológiában a túlélés a legfontosabb, ezért a természet erre is kitalált egy túlélési módszert, ami az úgynevezett konstelláció. A sok traumatizálásból fakadó konfliktusok ellen az agy egy olyan elváltozást kapcsol be, ami a testet kevésbé pusztítja. Ez a mentális zavar. Ebben a módosult tudatállapotban lelassul a testi elváltozás, hogy tovább életben maradhasson az egyén. Ez az állapot időhúzásnak jó, de ha az ember nem hajlandó önmagára nézni és felelősséget vállalni, valamint változtatni a saját maga és utódai érdekében, akkor a védő konstelláció is csak átmenetileg segít, ugyanis az elváltozások nem állnak meg, csak lelassulnak.

Boldog, minőségi életet csak akkor tudunk élni, ha őszinték vagyunk, szembe  nézünk önmagunkkal és változtatunk.

Felmerülhet a kérdés, hogy ilyen súlyos traumákat hogyan lehet feldolgozni és el sem jutni az agresszivitáshoz, valamint a birtokláshoz. Az első és legfontosabb lépés, hogy fel kell ismerni, hogy nem helyesen cselekszünk és szembe kell nézni a tetteinkkel. Be kell ismernünk, hogy nem jó úton vagyunk és ártunk magunknak, illetve másoknak. Ez egy nagyon nehéz és fájdalmas lépés, hisz le kell tennünk azt a bizonyos egot, be kell ismernünk a tökéletlenségünket és gyengeségünket. De ha ez nem történik meg és továbbra is a külvilágot okoljuk az életünkért, hibátlannak és vétlennek tartjuk magunkat, akkor nem tud változás történni.

Csak akkor tudunk változtatni, ha felelősséget vállalunk önmagunkért és többé nem másokat hibáztatunk.

Ha sikerült belátni azt, hogy nem jó úton járunk, nem  helyesen viselkedünk, ha belátjuk, hogy ártunk magunknak és másoknak, vagy épp nem állunk ki önmagunkért, alárendelt szerepben vagyunk, akkor jöhet a következő lépés, ami nem más, minthogy vállaljunk felelősséget önmagunkért, a tetteinkért és többé ne okoljunk és hibáztassunk másokat. Ugyanis nem más tehet a mi problémánkról. Nem más okozta az élethelyzetünket. Nem más tett tönkre minket. Mi okoztuk a problémáinkat, mi okoztuk az élethelyzetünket amiben vagyunk és mi tettük tönkre a saját életünket.

Az igazság az, hogy nem tetted tönkre az életed, csak nem a megfelelő irányba indultál el, de bármikor megfordulhatsz.

A legjobb dolog az életben az, hogy nincs semmi kőbe vésve. Mindig minden mozgásban, változásban van és mi is bármikor megváltoztathatjuk a döntésünket, ezáltal az irányunkat. Minden pillanatban döntéseket hozunk és minden döntésünknek lesz egy következménye. Ha nem tetszik a következmény, akkor dönts másképp és azonnal megváltozik a külvilág. Hisz ami benned van, az nyilvánul meg kívül.

A változáshoz használd az érzékszerveidet.

Ha szembe néztél önmagaddal, felismerted, hogy nem a helyes úton jársz, hogy változtatni akarsz, ha beismerted, hogy csak te tehetsz a következményekről és elfogadtad, hogy tudsz változtatni, akkor elindulhatsz a cselekvés útján. Ez az a lépés, amikor már nem csak az elméletet használod, hanem el kezdesz cselekedni. Használd az érzékszerveidet. Fogj meg egy önismereti könyvet és olvass. Hallgass önismereti és fejlesztő hanganyagokat. Nézz önfejlesztő videókat. Járj tréningekre, konzultációkra. Kérj segítséget pszichológustól, vagy coach-tól, aki segít feltárni a traumáidat, majd azokat átírni. Használd ki a világháló előnyeit, hisz rengeteg ingyenes cikk és anyag van, ami segíthet.

Ne várj csodát.

Tudnod kell, hogy 20-30 vagy 40 év traumáit feldolgozni és módosítani nem egy hét, vagy egy hónap alatt lehetséges. Hosszú folyamat, ahol minden egyes nap döntened kell a viselkedésedet illetően egészen addig, amíg automaikussá nem válik a szeretet és a jóság. Évek múlva is előfordul, hogy ha benyomják a traumatizált nyomógombot, akkor bekapcsol a gyerekkori program. De ha felismerjük és tudatában vagyunk ennek, akkor  tudjuk  kezelni a helyzetet és az indulatainkat.