A programozás igen korán megkezdődik egy ember életében. Tanulmányok szerint már a magzatkor előtt egy energetikai lenyomat keletkezik. A magzati kor előtt 9 hónappal az édesanya minden megélése rögzül a még nem létező babában. Majd a várandósság 9 hónapja és a baba első életévében rengeteg programot kapunk az édesanyánktól. Van aki azt mondja, hogy egy gyermek első 3 éve a mérvadó, valaki 7 évet mond és valaki 10 évet említ. Egy dologban azonban mind egyet értünk. A magzatkor és a kisgyermekkor eseményei egész életre kihatnak.
Egy felnőtt ember viselkedése a kisgyermekkorban megélt traumák és programozás hatására történik.
Biztos te is találkoztál már kedves emberrel és bántó emberrel. Miért viselkedik az egyik ember kedvesen, a másik pedig utálatosan? Egy tiszta, jó szándékú, segítőkész kedves ember, aki nem ítélkezik, aki elfogadó és megértő, az gyerekkorban szeretetet és biztonságot kapott a szüleitől. A szeretet és biztonság meglétével egy ember stabil és önbizalommal teli. Ne keverjük az önbizalmat a félelemből fakadó nagyképűséggel. Ugyanis egy rosszindulatú emberről is hihetjük azt, hogy tele van önbizalommal, mert azt mutatja. De emögött nagyon erős önbizalomhiányból fakadó félelem van. Az az ember, aki másokat elítél, gonoszkodik, rosszindulatú, bosszúálló, másokat okoló, azok gyerekkorukba nem kaptak szeretetet és biztonságot a szüleiktől. Aki biztonságot kap gyerekkorába, az szeretetben és békében fog élni felnőttkorában. Aki nem kap biztonságot és szeretetet gyerekkorában, az félelemben fog élni felnőttkorban.
Az önbizalomhiányból fakadó tehetetlen fájdalomtól az ember bántóvá válik.
Szerencsére vannak fokozatok, ugyanis a gyilkosok is azért gyilkolnak, mert a gyerekkori traumáik és programjaik erre utasítják őket. A programok és traumák hasonlóak mindannyiunknál, de a fokozatok, erősségek nem. Minden traumatizált gyerek élt meg elszakadást a szülőjétől és visszautasítást. A kérdés csak az, hogy mennyire volt agresszív a visszautasítás. Azok a felnőttek lesznek kodependensek, akiket gyerekkorban leráztak, nem foglalkoztak velük, egyedül hagyták vagy leértékeltek. Ezek az emberek visszahúzódnak a félelem miatt. Nem ártanak másoknak, inkább elszigetelődnek. Kapcsolatokban alárendeltek, megfelelni vágyóak. Nem a belső erejüket használják, hanem keresik mások elismerését. A szeretetet önfeláldozásban nyilvánítják ki és bármit megtesznek, hogy szeretetet kapjanak. Azok a felnőttek pedig nárcisztikusak lesznek, akiket gyerekkorban agresszíven ráztak le, kiabálásokat és bántalmazásokat éltek meg. Ezek az emberek szintén félnek és mindig jelen van a veszteségtől való félelem, ezért uralni és birtokolni akarnak. Mivel gyerekkorukban a szülők agresszíven utasították el, ezért agresszíven kapaszkodnak felnőttként emberekbe és tárgyakba egyaránt, nehogy újra veszteséget éljenek meg. Ezek az emberek követelnek, bántanak, bűncselekményeket követnek el és súlyos feldolgozatlan trauma esetén gyilkolnak is, hogy az "áldozat" (aki szintén traumatizált és teremtője a sorsának) ne lehessen másé, illetve megbosszulja az elszakadást, amit gyerekkorában a szüleinél élt meg először, majd felnőtt korban regresszióba esett egy kapcsolatban, melynek következtében az agy olyan félelmet és veszteséget érzékel, hogy nem talál más túlélési eszközt, mint kioltani a saját vagy más ember életet. A szeretetet erőszakkal akarják elvenni.
A traumatizált szülő traumatizálja és abuzálja a gyerekét is.
Ha nem változtatunk, a saját gyerekeinket is súlyosan traumatizáljuk és egyre több agresszív, bántalmazó, nárcisztikus, pszichopata embert gyártunk. Ezek a programok viszont tudattalan üzemmódban nem változnak, ugyanis akármennyire is furcsa, de ezek a viselkedések a túlélést szolgálják. A traumák során konfliktusokat élünk meg, melyekből elváltozások keletkeznek. Több elváltozásnál a test nem biztos, hogy tud regenerálódni, így előfordulhat, hogy az ember meghal. A biológiában a túlélés a legfontosabb, ezért a természet erre is kitalált egy túlélési módszert, ami az úgynevezett konstelláció. A sok traumatizálásból fakadó konfliktusok ellen az agy egy olyan elváltozást kapcsol be, ami a testet kevésbé pusztítja. Ez a mentális zavar. Ebben a módosult tudatállapotban lelassul a testi elváltozás, hogy tovább életben maradhasson az egyén. Ez az állapot időhúzásnak jó, de ha az ember nem hajlandó önmagára nézni és felelősséget vállalni, valamint változtatni a saját maga és utódai érdekében, akkor a védő konstelláció is csak átmenetileg segít, ugyanis az elváltozások nem állnak meg, csak lelassulnak.
Boldog, minőségi életet csak akkor tudunk élni, ha őszinték vagyunk, szembe nézünk önmagunkkal és változtatunk.
Felmerülhet a kérdés, hogy ilyen súlyos traumákat hogyan lehet feldolgozni és el sem jutni az agresszivitáshoz, valamint a birtokláshoz. Az első és legfontosabb lépés, hogy fel kell ismerni, hogy nem helyesen cselekszünk és szembe kell nézni a tetteinkkel. Be kell ismernünk, hogy nem jó úton vagyunk és ártunk magunknak, illetve másoknak. Ez egy nagyon nehéz és fájdalmas lépés, hisz le kell tennünk azt a bizonyos egot, be kell ismernünk a tökéletlenségünket és gyengeségünket. De ha ez nem történik meg és továbbra is a külvilágot okoljuk az életünkért, hibátlannak és vétlennek tartjuk magunkat, akkor nem tud változás történni.
Csak akkor tudunk változtatni, ha felelősséget vállalunk önmagunkért és többé nem másokat hibáztatunk.
Ha sikerült belátni azt, hogy nem jó úton járunk, nem helyesen viselkedünk, ha belátjuk, hogy ártunk magunknak és másoknak, vagy épp nem állunk ki önmagunkért, alárendelt szerepben vagyunk, akkor jöhet a következő lépés, ami nem más, minthogy vállaljunk felelősséget önmagunkért, a tetteinkért és többé ne okoljunk és hibáztassunk másokat. Ugyanis nem más tehet a mi problémánkról. Nem más okozta az élethelyzetünket. Nem más tett tönkre minket. Mi okoztuk a problémáinkat, mi okoztuk az élethelyzetünket amiben vagyunk és mi tettük tönkre a saját életünket.
Az igazság az, hogy nem tetted tönkre az életed, csak nem a megfelelő irányba indultál el, de bármikor megfordulhatsz.
A legjobb dolog az életben az, hogy nincs semmi kőbe vésve. Mindig minden mozgásban, változásban van és mi is bármikor megváltoztathatjuk a döntésünket, ezáltal az irányunkat. Minden pillanatban döntéseket hozunk és minden döntésünknek lesz egy következménye. Ha nem tetszik a következmény, akkor dönts másképp és azonnal megváltozik a külvilág. Hisz ami benned van, az nyilvánul meg kívül.
A változáshoz használd az érzékszerveidet.
Ha szembe néztél önmagaddal, felismerted, hogy nem a helyes úton jársz, hogy változtatni akarsz, ha beismerted, hogy csak te tehetsz a következményekről és elfogadtad, hogy tudsz változtatni, akkor elindulhatsz a cselekvés útján. Ez az a lépés, amikor már nem csak az elméletet használod, hanem el kezdesz cselekedni. Használd az érzékszerveidet. Fogj meg egy önismereti könyvet és olvass. Hallgass önismereti és fejlesztő hanganyagokat. Nézz önfejlesztő videókat. Járj tréningekre, konzultációkra. Kérj segítséget pszichológustól, vagy coach-tól, aki segít feltárni a traumáidat, majd azokat átírni. Használd ki a világháló előnyeit, hisz rengeteg ingyenes cikk és anyag van, ami segíthet.
Ne várj csodát.
Tudnod kell, hogy 20-30 vagy 40 év traumáit feldolgozni és módosítani nem egy hét, vagy egy hónap alatt lehetséges. Hosszú folyamat, ahol minden egyes nap döntened kell a viselkedésedet illetően egészen addig, amíg automaikussá nem válik a szeretet és a jóság. Évek múlva is előfordul, hogy ha benyomják a traumatizált nyomógombot, akkor bekapcsol a gyerekkori program. De ha felismerjük és tudatában vagyunk ennek, akkor tudjuk kezelni a helyzetet és az indulatainkat.
