Amikor egyik pillanatról a másikra a semmiből tör ránk a rosszullét, de a kivizsgálás során mindent rendben találnak, akkor diagnosztizálják a pánikbetegséget. Egy pánikroham során az ember úgy érzi, hogy nem kap levegőt, izzad, hevesen ver a szíve, émelyeg, az ájulás kerülgeti és mindjárt meghal. Sokszor azt hiszik, hogy szívrohamuk van és szaladnak a kórházba kivizsgálásra. Ám az EKG lelet tökéletes. További kivizsgálás sem mutat elváltozást. Akkor ez nem más, mint egy erős szorongás, pánik.

De miért van az, hogy a semmiből hatalmas erővel sújt le ránk?

Ha egy orvost megkérdezünk, hogy mi okozza  a pánikot és miért van az, hogy a semmiből nagy erővel csap le ránk, akkor a válasza az, hogy nem lehet tudni, stressz, örökölte, dohányzik. Magyarul fogalmuk sincs, hogy miért alakul ki egy pánikroham. Megoldásként nyugtatót és antidepresszánst írnak fel. Ezzel le is van tudva.

Ezzel szemben a biologika választ ad arra, hogy mi is az a pánikroham és miért tör ránk hirtelen olyan nagy erővel.

A pánikroham nem más, mint egy biológiai különprogram, egy frontál félelmi konfliktus epileptokrízise. Vagyis egy szemből érkező elkerülhetetlen veszélyt élt meg az ember korábban, majd amikor elmúlt a veszély, megnyugodott az illető, teszi a dolgát, akkor hirtelen megjelenik a rosszullét. Ez a második biológiai természettörvényből ismert kétszakaszúság. Ugyanis minden elváltozás két szakaszból áll, egy konfliktus aktív szakaszból és egy megoldás utáni szakaszból. A megoldás utáni szakasznak van egy A utószakasza, egy epileptokrízise, vagyis egy csúcspontja és egy B utószakasza. A konfliktus aktív szakaszban történik a szemből érkező elkerülhetetlen veszély pl. ha egy oroszlánnal szembe találjuk magunkat. Ez egy olyan érzést vált ki belőlünk, hogy az oroszlánnal szemben nincs menekvés. Bármerre futhatok, utolér és nem menekülhetek meg ettől a veszélytől. Lélek-agy-szerv szinten beindul egy alkalmazkodás a megváltozott körülményekhez. A szív hevesen verni kezd, a pupillák kitágulnak stb. Amint az oroszlán úgy dönt, hogy kihagyja a lakomát és odébbáll, megnyugszunk. Vége a veszélynek, megúsztuk, túléltük. Tesszük a dolgunkat, a fókuszunk már máshol van. A megnyugvás pillanatában testünkben beindul a különporgram második szakasza, a megoldás utáni szakasz, amikoris a test visszaállítja magát a stressz előtti normál állapotra. Az A utószakaszban még nem érzékelünk semmit, ezért nem azonnal jön a pánikroham. Ez az oka annak, hogy a semmiből tör ránk a pánik, ugyanis az epileptokrízisben, vagyis a helyreállítás csúcspontján jön a pánik. Valójában nem a semmiből jön, mert a helyreállítás már az A utószakaszban elkezdődik, csak azt nem érezzük. A B utószakasz már a kifutás, ott sem érzünk már semmit ennél a különprogramnál.

Mi a rendszeres pánikroham?

Ha egy frontál félelmi konfliktusba rendszeresen visszaesünk, akkor címkéznek pánikbeteggé. De ez nem betegség! Ez egy visszaeső konfliktus megélés. Újra és újra megéljük ezt a szemből érkező elkerülhetetlen veszélyt, majd megnyugszunk és jön a krízisben a pánikroham. Majd másnap is megéljük a félelmet, de a nap folyamán valamikor lejövünk erről a konfliktusról és a krízisben jön a pánik. Ekkor pánikbeteggé nyilvánítanak és jöhetnek a tünetelnyomó gyógyszerek.

Miben más a fóbia?

A fóbiát ugyanolyan ijesztőnek éli meg az agy, ugyanolyan rosszul érzi magát az ember, ugyanolyan tüneteket produkál, mint a pániknál, csak a fóbiához bekapcsol még egy konfliktus, egy tehetetlenségi konfliktus. Mivel az agy kéregállományi részében az egyik oldalon található a frontál félelmi konfliktus reléje (kopoltyúív vezeték intima), a másik oldalon a tehetetlenség reléje (pajzsmirigy vezeték), így egy konstelláció lép fel. Ebben az esetben az agy már tárgyiasítja a félelmet, vagyis konkrét dologtól, személytől, eseménytől, helyzettől fél az illető pl. póktól való félelem, betegségtől való félelem, kórháztól való félelem, tömegtől való félelem stb. A pániknál viszont csak azt érezzük, hogy mindjárt meghalunk, félünk, de nem tudjuk megmondani, hogy mitől. Csak valamitől nagyon erősen szorongunk, félünk. A pánikroham egy konfliktus megoldás utáni szakasza, ahol nem beszélhetünk konstellációról, míg a fóbia két konfliktus megoldás utáni szakasza, amikor az agy konstellációban van. A gyakori fóbia szintén visszaeső konfliktusok krízise.

Minden elváltozásnál elmondható, hogy a megoldás abban rejlik, ha megérted a betegségek, rosszullétek okát, felismered, hogy milyen konfliktusokat élsz meg újra és újra, majd kihozod magad véglegesen a konfliktus helyzetből.

Ha ez sikerül, akkor meg kell várni a különprogram kifutását és búcsút inthetünk a rosszulléteknek.