Az élet gyakran olyan helyzetek elé állít minket, ahol a hagyományos és a biologikus gondolkodás ütközhet. Ez az ütközés nem csak személyemnek, de szülőként is kihívást jelent. Egy fogászati látogatás, ahol a hagyományos orvoslás találkozik a biologikus perspektívával ékes példája volt ennek az egyensúly keresésnek. 

A rendelő várótermében már éreztem, hogy az elkövetkező pillanatokban a saját értékrendemmel szembekerülök. A fogorvos beszédét hallgatva a helytelen fogmosásról, a lyukakról és a helyes fogápolás fontosságáról, azt éreztem, hogy a hagyományos orvoslás nyelve egészen más, mint az enyém. 

Azt is tudtam, hogy a fogszuvasodásnak érzelmi háttere van, és a hagyományos orvoslás nem mindig fogja észre venni ezt az összefüggést. Ahogy a fogorvos beszélt, én pedig érdeklődve figyeltem, próbáltam egyensúlyt találni a  biologikus nézőpont és a gyakorlati orvoslás között. Nem akartam haragot kiváltani, vagy megkérdőjelezni a fogorvos tudását, de mégis valahogyan kifejezni akartam az én egyéni perspektívámat. 

Érdeklődve kérdeztem a fogszuvasodásról, próbáltam egyre mélyebbre ásni, de mindig olyan módon, amely elfogadást és megértést sugallt. Az én gondolkodásmódom számára a fogszuvasodás nem a helytelen fogápolás kérdése volt. Tudtam, hogy az érzelmek, a stressz, a konfliktus és más pszichológiai tényezők szerepet játszanak ebben a folyamatban. 

Ahelyett, hogy szembeszálltam volna a fogorvossal, próbáltam megérteni és elfogadni az ő nézőpontját. Nem volt egyszerű, de tudtam, hogy az elfogadás és a tisztelet az útja a kölcsönös megértésnek és az együttműködésnek. 

A fogorvos a fiam fogát ellátta, és a kezdeti ellenszenvet felváltotta egy kellemes beszélgetés. Ahogy távoztunk a rendelőből, azt éreztem, hogy valami nagyon értékes dolog történt. Nem az volt a fontos, hogy kinek van igaza, hanem hogy együtt tudunk mosolyogni és együtt tudunk élni az egyéni nézőpontok ellenére. 

Ez a fogászati szék egy kicsi része lett a történetnek, amelyben a hagyományos és a biologikus gondolkodás egymás mellett létezhet. Az elfogadás és a szeretet útja által észrevétlenül is kibontakozott az a belső harmónia, ami mindannyiunkat egyesít. Aznap rájöttem, hogy az elfogadásnak és az együttérzésnek ereje van, még a fogászati székben is.