Biolog-IQ-san gondolkodó

Biolog-IQ-san gondolkodó

Mi a szerelem biologikusan? Valós érzelem vagy program?

2022. január 22. - P.Szilvi

Szerelmesnek lenni jó. Legalábbis az átlag ember szerint. De mi is az a szerelem hagyományos értelemben és miért olyan jó?

Emlékszel, amikor egész éjjel nem aludtál a másnapi randi miatt? Találkozáskor izgulsz, kalapál a szíved, vagy a torkodban érzed, pillangó bizsereg a gyomrodban, alig bírsz megszólalni, zavarban vagy, félsz, hogy tetszel e neki, vagy elég jó leszel e, nagyon figyelsz, hogy minden tökéletes legyen és egy nagy görcs vagy. Amikor kialakul a párkapcsolat, azt érzed, hogy ő az igazi, soha senkit nem szerettél még ennyire és bármit megtennél érte. Vele akarod összekötni és leélni az életedet, házasságot kötni és tőle akarsz gyereket. Annyira vágysz rá, mint még soha senkire. Megtaláltad életed értelmét. Tökéletesen kiegészítitek egymást, passzoltok mindenben, egy a véleményetek, a nézőpontotok, ugyanúgy gondolkodtok, ugyanazokat szeretitek, ugyanúgy viselkedtek. Olyanok vagytok, mint a borsó meg a héja.

szerelem_1.jpg

Idővel mégis csak a vita van

A mindent elsöprő szerelemből sok esetben idővel gyakoriak lehetnek a veszekedések. Azt mondják az ellentétek vonzzák egymást. De valójában az ellentétek kicsit sem vonzzák egymást, mert nincs bennük semmi közös. Akkor mégis miért van annyi veszekedés? Mert egyformák vagytok. Vagyis a programjaitok kompatibilisek. Nagyon hasonló sérüléseitek vannak, hasonló traumákat szenvedtetek el gyerekkorotokban és hasonló a hiányotok. A szerelem nem más biologikus szemmel, mint a gyerekkori traumatizálás következtében kialakult hiány pótlása. Vagyis amit nem kaptam meg gyerekkoromban és hiányt érezek pl. szeretet, ölelés, dicséret, azt a párom ha megadja, akkor szerelmet fogok érezni. Ha én is betöltöm az ő sérüléseiből keletkező hiányait, akkor ő is szerelmet fog érezni irántam. Ha "csak" kedves, szorgos, intelligens a párom, de nem ölelget, nem dicsér, akkor azt fogom érezni, hogy valami hiányzik belőle és nem vagyok szerelmes.

veszekedes_3.jpg

De ha mindketten megadjuk egymásnak, amire vágyunk, akkor mégis miért fordul át a kapcsolat örökös veszekedésbe?

Sajnos ebben is hasonlóak a párok sérülései. Mindketten olyan viselkedést láttak a szüleiktől, mint ahogyan ők is viselkednek. Veszekedések, megalázások, kiabálások, csapkodások, sértődések, játszmák. Ugyanazt utálod magadban, mint a másikban. Tükröt tartotok egymás elé, de a tükörbe nézni bizony fájdalmas és idegesítő.

Felmerül a kérdés, hogy miért nem lépnek ki a kapcsolatból, ha ennyire nem jönnek ki egymással, nem boldogok együtt és sok a veszekedés.

Mert akkor ismét nem lenne senki, aki a hiányt pótolná. És ez a hiány létfontosságú. Ez a hiány a gyerekkorban meg nem kapott gondoskodásból alakult ki. Ezért inkább elviselik a veszekedést, hiába érzik rosszul benne magukat. Mert a hiány még ennél is rosszabb.

Előfordul azonban, hogy nincs különösebben veszekedés egy kapcsolatban, hanem inkább alá-fölérendelt viszony. Ebben az esetben úgy tűnhet, mintha a két ember nagyon különböző lenne. Pedig a gyerekkori sérülések itt is hasonlóak. Mindkét embert csúnyán leértékeltek a szüleik gyerekkorukban. A különbség a két ember között csak annyi, hogy a leértékelések hatására a túlélés érdekében az egyik behódoló lett, a másik leuraló. És ez a két ember tökéletesen kiegészíti egymást. A behódoló személy agya úgy lett beprogramozva, hogy ha mindent megtesz a másiknak, akkor megfelel és szerethető, ezáltal biztosabb a túlélés, mert elfogadják/befogadják. A leuraló fél viszont úgy van bekábelezve, hogy akkor válik valakivé, akkor válik jóvá, akkor tud túlélni, ha a másik embert leuralja és fölé emelkedik. Viszont mégsem tudnak kilépni a kapcsolatból, mert a gyerekkorban kialakult hiányt tudják egymásnak pótolni, valamint a leuralás-behódolás a túlélést segíti. Ez a két program kompatibilis. 

 Mi a megoldás? Szakítás, vagy együtt maradás?

Szomorú tény, hogy ezt sem mi döntjük el, hanem a programjaink. Ha két program kompatibilis, akkor hiába is akarnak szakítani a felek, nem fog menni hosszú távon. Mindaddig nem fog menni, amíg valamelyik, vagy mindkét fél változni nem kezd, vagy egy harmadik fél még jobban ki nem tölti a hiányt. Úgy gondolom, életünk során többször változtatunk, módosítunk a programjainkon nem tudatosan. Mivel minden összeköttetésben van egymással és minden hat mindenre, így ha egy rokonom változtat, azzal engem is és minden családtagomon változtat. Ha én változok, az ugyanúgy kihat a felmenőimre és utódaimra. A program módosult, változott, újra íródott. Ha egy új személy lép az életünkbe, aki még többet ad, mint a párunk, a hiányunkat, sérüléseinket még jobban kielégíti, pótolja, vagy a módosult programnak megfelel, akkor ismét szerelmesek leszünk és rohanunk az új személy karjaiba. A régi nagy szerelem pedig azonnal megszűnik. 

Szomorú tény, hogy nem te vagy szerelmes és nem beléd szerelmesek

Ahogy fentebb már írtam, ha két ember programja passzol és tudják egymáson futtatni azt, akkor úgy érzik, hogy szerelmesek. Amint nem tud futni a program, az agy elkezd keresni egy másik személyt, aki alkalmas a program futtatására. Ha sokáig tudja két ember futtatni a programjait, akkor hosszú évekig együtt lesznek. Ha pár év együttlét után az egyik fél már nem tudja futtatni a programját a másikon, akkor lépni, szakítani fog. Ha a másik fél viszont még tudná, akarná futtatni a programját, akkor ez a szakítás nagyon meg fogja viselni. Ha a kapcsolat odáig fejlődik, változik, hogy már egyikőjük sem tudja futtatni megfelelően a programokat, akkor közös megegyezéssel tudnak szakítani.

Ki az álompár? Van egyáltalán ilyen?

Elsőre úgy tűnhet, hogy az az álompár, akiknek mások a programjaik, de nem találnak alkalmas személyt a program futtatására és addig együtt vannak, mint hal a vízben. Ezek a párok nem nagyon foglalkoznak egymással, teszik a dolgukat és barátként, lakótársként elvannak. Kívülről úgy tűnhet, hogy milyen kiegyensúlyozott a kapcsolatuk, de valójában érzelmileg teljesen távol vannak egymástól.

Számomra az az álompár, akiknek kevesebb a sérült programjuk, ezért kevesebb a veszekedés, játszma és a harc, valamint együtt fejlődnek, változnak, vagy passzol a programhoz az a változás, amin keresztül mennek.

boldog_parkapcsolat_1.jpg

Létezik tudatos szerelem, vagy el kell fogadni, hogy az agy a programjaihoz keres társat?

Ha robotpilóta üzemmódban vagyunk, akkor biztosan ő fog irányítani és minden esetben a program futtatására fog törekedni. Ebben az esetben minden párkapcsolatunk ugyanolyan lesz. Mindig ugyanazokat a köröket futjuk, ugyanúgy alakul és végződik. Ha azonban elkezdjük megfigyelni magunkat, a működésünket, a programjainkat, sérüléseinket, mintáinkat, a párkapcsolatunk működését, akkor átvettük az irányítást. Ha pedig mi irányítunk, akkor el tudjuk dönteni, hogy akarjuk e érezni a szerelem ködös illúzióját, vagy inkább egy másik utat választunk, ahol a nyugalom, a béke és boldogság van. Nem a szerelmet keresi a tudatos ember, hanem egy magasabb minőségű, tiszta, igaz érzelmet. Egy olyan minőségi kapcsolatot, ahol együtt fejlődhetnek és változtathatnak a felismert programjaikon, egymást is segítve ezáltal. 

A bejegyzés trackback címe:

https://biologiqsan.blog.hu/api/trackback/id/tr8416802438

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása